Látogatás Babatpusztára

Matthew és munkatársai a Nyitott Kert Alapítványon keresztül, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (ma MATE) területén egy ökológiai tangazdaságot hoztak létre 1999/2000 körül. A kiválasztott helyszín Babatpuszta volt, ahol eredetileg egy Grassalkovich vadászkastély, ahol a múlt század közepétől főként hagyományos állattenyésztési tangazdaságok (pl. libatenyésztés) működtek. Sajnos az elmúlt évtizedben a tevékenységek fokozatosan megszűntek, és a helyszínen ma csak egy lovarda és rendezvényhelyszín működik, néhány elkötelezett alkalmazottal.

Mivel Zsámbokon a vízellátás kritikusnak tűnik, körülnézünk, hogy hol tudnánk bio zöldségeket termeszteni kicsit nagyobb léptékben, megfelelő öntözési és tárolási infrastruktúrával. Matthew úgy gondolta, érdemes felhívni az egyetemet, hogy körülnézzünk Babaton és sikerült is megbeszélnünk egy találkozót.

A kert egy völgyben fekszik – ezért néhány fokkal hűvösebb, mint a környező táj - ez egyre értékesebbé válik. Az környező erdő védelmet nyújt, amivel sajnos az Alföld szélén Zsámbokon ninem rendelkezünk. Vannak kihívások – főként az erdőben élő vadállatok miatt, amelyek beszöknek a kertbe, hogy megkóstolják az finom zöldségeket és a hűs vizet (ki hibáztathatná őket ezért?). Emiatt elengedhetetlen a kerítés, ami javításra szorul. A kutat három évvel ezelőttig naponta használták, meg kell vizsgálni, de jónak tűnik. A locsolórendszerhez új víztartályra van szükség, a tárolópincének pedig tetőjavításra. De összességében nem reménytelen vállalkozás.

Ennyi év után visszatérni meglepően megható élmény volt, rengeteg emléket idézett fel bennem, és Matthewban egyaránt. A már jobb napokat látott régi ház falain még mindig ott lógnak a régi fényképek. A fiatal gyümölcsfák. Az új, fából készült tyúkól. Egy gyönyörű ló (Kényes), aki egy szerszámot húz az ágyások között. Igazi lendület áradt onnan.

Gyerekként sok időt töltöttem Babaton – unalmas hétvégéket és végtelennek tűnő nyári heteket, amelyek során „jellemet formáló” munkatapasztalatokat szereztem. Akkoriban csak a hétvégén érkező fizetésnapot értékeltem, és semmi mást, de ma már belátom, hogy ennél többről volt szó. Nem felejti el az ember azt a helyet, ahol megtanulja, milyen a becsületes munka, én azóta is ezt használom minden nap. Jó érzés, hogy így bezárult a kör.

Ahogy a Zsámboki Biokert és a zöldségdoboz-rendszerünk jövőjét építjük, egész évben biztosítani akarjuk a megfelelő minőségű terményeket. A zsámboki helyszíntől elmozdulás elsőre ellentmondásosnak tűnhet (nyilván nem teljesen), de rugalmasnak és alkalmazkodónak kell lennünk – csak ilyen tulajdonságokkal tudunk szembe nézni az egyre bizonytalanabb klíma viszonyokkal, hogy fenntartható, tápláló élelmiszert hozhassunk nektek.