Földmegosztás vs. földkímélés vita 3. rész

Egyesek (gyakran érdekcsoportok) azt állítják, hogy az agrárökológiai gazdálkodás nem lesz képes ellátni a növekvő népességet, de az erre vonatkozó bizonyítékok igen gyéren állnak rendelkezésre, és számos tanulmány kimutatta, hogy a jól kezelt agrárökológiai és regeneratív rendszerek rendkívül termelékenyek lehetnek, miközben az erőforrás-igényük minimális. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a mezőgazdaság évezredek során együtt fejlődött a tájjal, és nagyon gyakran a hagyományos gazdálkodási módszerek élhető környezetet biztosíthatnak bizonyos fajok számára, amelyek veszélyben lennének a változatos, mozaikos mezőgazdasági és természeti tájak nélkül.

Végső soron a földkímélés és a földmegosztás szembeállítása nem segít. Létezhetnek párhuzamosan olyan földterületek, amelyek elsősorban a természetet vagy az élelmiszertermelést szolgálják - de egy egészséges, kiegyensúlyozott gazdálkodási rendszerben a kettő nem áll egymással szemben. Amit viszont meg kell kérdőjeleznünk, az a mezőgazdaság intenzívebbé válása, bárhol is történik. Nagyon szkeptikusnak kell lennünk azokkal, akik hanyagolnák a földmegosztást. Valószínűleg érdekeket képviselnek (például az agrár-gyógyszeripar, amelynek az a célja, hogy hasznot húzzon a mezőgazdaság külső inputanyagokkal való ellátottságából). A gazdálkodás elsősorban és mindenekelőtt egy élő, természetközeli tevékenység, és ennek mindig is annak kell lennie. Minél inkább képes a mezőgazdaság a természetes rendszerekben található folyamatokkal és ciklusokkal együttműködni, annál valószínűbb, hogy hosszú távú jövője lesz.