A hírlevélből, melyet 2024.09.08.-án küldtünk ki - kiindulva érdekes lehet a tágabb képet megvizsgálni. Kevés (racionális) ember kételkedik abban, hogy az éghajlatváltozás valós időben zajlik - szerintem helytálló éghajlati vészhelyzetről beszélni, nem azért, mert pánikba kellene esnünk - valójában pont az ellenkezőjét érdemes tenni. Ez a vészhelyzet hosszú távú - most kezdjük igazán látni a hatását (bár ezt már régóta - 40 vagy 50 éve - megjósolták). Egy hosszú vészhelyzettel szemben egy jó tervre - egy jó stratégiára - van szükségünk a gazdaságunk, a vállalkozásunk, valamint az egyéni és kollektív embercsoportok számára. Az „éghajlati szorongás” egyre gyakoribb kifejezés, és ezzel kapcsolatban már folynak kutatások. Az éghajlati szorongásra adott egészségtelen (nem hasznos) válasz a tagadás - a helyzet valóságának elfedésével próbáljuk jobban érezni magunkat. Ezzel csak látszlag szüntetjók meg a helyzetet, de a valóság elkerülhetetlenül újra és újra meg fog jelenni. Néhány szakértő szerint hasznosabb, ha „éghajlati gyászról” beszélünk, vagyis arról, hogy az érintetlen természeti világ elvesztése szomorúságot, sőt pánikot kelt. Ezt el kell fogadnunk, de hasonlóan a gyászfolyamathoz, amit egy közeli családtag vagy barát halála esetén tapasztalunk, ma már tudjuk, hogy vannak bizonyos fázisok, amelyeken egészséges átmenni: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Valószínűleg egyik fázis sem kerülhető el teljesen - minden lépésen át kell dolgoznunk magunkat, hogy végül elérjük az egészséges reális állapotot. Ez pedig a nyugodt elfogadása a helyzetnek - de az elfogadás nem jelent passzivitást/lemondást!
Szeptember első hetében. Forrás: saját fotó